Botond Fogorvosnál

Ahogy a fogorvosi időpont egyre közeledik, úgy nő Boti feszültsége. Napról napra, óráról órára. Mászkál fel s alá, mint a ketrecbe zárt oroszlán. Alig eszik, rosszul alszik, a figyelme újra és újra elterelődik. Fejben máshol jár… Újraéli a legutóbbi látogatás (az ő szavaival élve: kínzás) minden percét. Ilyen az, ha valakinek világ életében olyan jók voltak a fogai, hogy sose volt szüksége fogorvosra: mikor valami elromlik, még nehezebben veszi rá magát, hogy megcsináltassa. Aztán csak egyre rosszabb lesz…

‎Szerencsére ez már az utolsó, befejező alkalma lesz ennek a fránya gyökérkezelésnek, reméljük, ezután sokáig nem lesz semmi bajunk! Szurkoljatok!

‎

‎(Bruckner Szigfrid gyáva nyúl Botihoz képest: neki csak kihúzták a fogát, és nem is kellett többször visszamennie!)