Sokan talán nem is tudják, hogy amikor Rózával megismerkedtünk, egyetlen dolgot vittünk magunkkal minden útra: egy dupla hálózsákot.
Kinéztem a legjobb repülőjegyet egy olyan helyre, ahol még nem voltunk, és már indultunk is. Így jártunk be több száz helyet a földön: kis, eldugott szigeteket a Földközi-tengeren, dzsungeleket Dél-Amerikában és a Karib-tenger partjait.
Éjszaka tettük le a hálózsákot, hogy senki ne vegyen észre minket, majd napfelkeltével mi is felkeltünk.
Volt, hogy kecskével a fejünk felett ébredtünk. Volt, hogy éjszaka sziklaomlás elől menekültünk, majd két napig víz nélkül gyalogoltunk a tikkasztó hőségben, kaktuszból vizet facsarva.
Volt, hogy egy parkőr locsolt le minket kora reggel, amikor a bokrok alatt aludtunk. Volt, hogy egyáltalán nem aludtunk, mert a Srí Lanka-i őserdőben már sötétedés után kezdtünk el utánanézni, milyen vadállatok is élnek ott. Rengetegszer ébredtem sajgó tagokkal és tüskékkel. Viszont mindig boldogan, mert együtt lehettünk, szabadon.
Több évig így éltünk együtt. Vad tájakon, a szabad ég alatt aludva. Szerelemben. Szabadságban.
Ezek az élmények örök életünkre megmaradnak.
