Lássuk a medvét, vagyis itt inkább azt mondanám a Jaguárt! Eddig több mint 600 kilométert tettünk meg folyón, és összesen nagyjából 23 órát töltöttünk a vízen.
Túráztunk a világ egyik legnagyobb biodiverzitású nemzeti parkjában, és egy helyivel lebeszélve, az éj leple alatt, az utolsó dokkból indulva, hogy senki ne vegyen észre, behajóztunk a Río Yasuní folyóra, majd éjszakai expedíciót tettünk gyalog.
Sikeresen elkerültünk minden kalózt, bár engem kétszer is kinéztek a katonák.
Most van egy kis időm, és gondoltam, összegyűjtöm nektek a kedvenc képeimet a folyóról, hiszen ezen a csodálatos folyón rengeteg időt töltöttünk, és fényképeztünk is.
Egészen az Andokból indul a Napo folyó, majd szépen kiszélesedve több mint 3 kilométeres szélességet ér el, és a torkolatánál a vízhozama meghaladhatja a 7000 m³/s-ot.
Megérdemli, hogy megosszuk róla a képeinket. Már-már úgy tekintünk erre a folyóra, mint egy élőlényre. Sok történetet hallottunk róla az idős helyiektől, akik teljes családokkal, kenukkal utaztak rajta, és olyan is volt, hogy embereket nyeltek el az örvények.
Nem véletlen, hogy az itt élő őslakos népek számára a folyók sokkal többet jelentenek egyszerű víztömegnél. A természethez számtalan legenda és eredetmonda kapcsolódik.
Az egyik waorani eredetmonda szerint például egy hatalmas anakonda napozott a folyóparton, amikor egy hárpia megtámadta, és kettészakította. A kígyó fejéből nők, a farkából pedig férfiak születtek. A legenda szerint így jött létre a waorani nép.
Egy másik történetben egy férfi a folyó mellett talált egy gyermeket, akit magához vett és felnevelt. Később kiderült, hogy a gyermek valójában a Nap fia volt, aki azért érkezett a földre, hogy megtanítsa a waoranikat vadászni, lándzsákat, fúvócsöveket és különféle használati tárgyakat készíteni.
A Napo menti kichwa közösségek hagyományaiban pedig megjelenik Yakumama, a víz anyja, akit hatalmas kígyóként képzelnek el. A történetek szerint a folyók mélyén él, őrzi a halakat, és hatalmas örvényeket képes kelteni.
Érdekes belegondolni, hogy miközben mi egyszerűen csak utazunk ezen a folyón, az itt élő népek évezredek óta történeteket, legendákat adnak tovább róla. De tudjátok, az hogy már mi is itt élünk Thorral valahogy közelebb érezzük magunkat ehhez a világhoz, a folyóhoz.
Mi pedig, miután ennyi időt töltöttünk a vízen, valahogy már egészen más szemmel nézünk rá.
Remélem, tetszenek nektek a képek, vagy érdekesnek találjátok őket.
Rengeteg őslakos házat fényképeztünk a gyalogtúránk alatt is, azokról is szeretnék majd külön posztot írni.
