Amikor az ember a civilizációban él, az valahol nyilván egy nagyon kényelmes és kiszámítható élet. Tele végtelen lehetőségekkel, biztonsági hálókkal, és minden azonnal és könnyen hozzáférhető. Mégis, a világ legmagasabb depresszió-rátája többek között Finnországban, az USA-ban vagy Ausztráliában található hivatalosan, amelyek mind nagyon magas GDP-jű és fejlett országok, habár ez nem törvényszerű, vannak kivételek (Lásd Lesotho havi extrém alacsony 70$ GDP/fő és extrém öngyilkossági ráta). A legalacsonyabb öngyilkossági ráta pedig olyan országokban található, mint Peru, Jamaica vagy Kolumbia, amelyek mind viszonylag szegények, és magas bűnözési rátájú országok. Ezek szerint alacsony a korreláció az emberek elégedettsége, sikerérzete, az élet értelmének átérzése és az adott országok gazdasági és szocioökonómiai fejlettsége között. Nyilvánvalóan a várható átlagélettartamnak hatalmas korrelációja van ezekkel, de a leélt évek mentális egészsége már egy más kérdés.
Ez csak azért jutott eszembe, mert most már legalább 4-5 videó szól egy darab budiról. Viszont ahogy az ember kikerül a természetbe egy ásóval és egy fűrésszel, hogy „nesze, akkor hajrá”, hirtelen nagyon más dolgok lesznek prioritások, mint a civilizációban, ahol minden adott. Az a budi bizony a túlélést is jelentheti, mert este leguggolni a korallkígyók közé a dzsungelben igen lerövidíti a várható élettartamot, ha statisztikailag nézzük.
Így hát olyan egyszerű dolgok felértékelődnek, és adnak értelmet, sikerérzetet az embernek, amelyek a civilizációban semmit nem jelentenek. Nagyon sokat küzdöttem mentális problémákkal és azzal, hogy mi is az értelme az életnek. Annak a budinak viszont meg kell épülnie, és a víz sem fog magától feljönni a folyóról, úgyhogy egyrészt egészségesnek kell maradnom, másrészt sok időm nincsen rágódni.
Egyébként reméljük, élvezitek a videókat, a legújabbat most töltöttük fel:
Legújabb videó: https://youtu.be/i05A0EFZqCI
Csináltunk egy kis videót a folyóparton túrázásról is: https://www.youtube.com/watch?v=R8DKfC87nOY&t=67s