Egy véletlenszerű elhatározásból valami nagyon izgalmasat találtunk ki.
Ma van az egyéves házassági évfordulónk. Amikor összeházasodtunk, édesanyám kibérelt nekünk egy vendégházat a Pilisben, hogy onnan tudjunk készülődni, és onnan indulva túrázzunk el az esküvő helyszínére. Gyönyörű hóeséssel indult a nap, és igazán jó élmény volt kicsit kalandosan megélni ezt a különleges pillanatot. Végül odafele stoppal mentünk, visszafelé pedig átgyalogoltunk a hegyen.
Az évfordulónkon is szerettünk volna valami hasonlóan különlegeset csinálni: egyszerűen elkalandozni valamerre, és minden munka nélkül csak egymásra figyelni. Sokféle ötlet eszünkbe jutott – például az Andokban túrázni, egy amazóniai kalandtúrát tenni jaguárokkal, vagy egy pezsgőfürdőzés gondolatával játszottunk.
Végül eszünkbe jutott a tökéletes ötlet. Négy éve, amikor először jártunk Ecuadorban, Amazóniában, nagyon elfáradtunk a vadkempingezésben, amit akkor már négy hónapja folyamatosan csináltunk a kontinensen. Kellett egy szállás, és a dzsungel sűrűjében találtunk egy bambuszházat, amit egy helyi indián épített. Mi voltunk az első vendégek, és még ott hevertek a ház tervei, amiket ő rajzolt. Azóta is nagyon sokat emlegettük ezt a helyet, hiszen hihetetlen szépségű: egy folyó mellett helyezkedik el, az őserdő közepén.
Ott nem volt sem térerő, sem internet, és szinte csak banánt ettünk, de együtt mégis csodásan éreztük magunkat.
Négy évvel később most visszatértünk. Felismertük az utat, a környezetet, mindent. Az indián is felismert minket. Elmeséltük neki, hogy most már mi is itt élünk – technikailag persze azért 80 kilométerre, de mégis egy vidéken. Erre azt mondta:
– Ó, hát akkor üdvözöllek benneteket, szomszédok!
Legújabb videó: https://youtu.be/ARE8GiFKt_E
Csináltunk egy kis videót az andokban is: https://youtu.be/b_fXaFCKLHU