2024.10.08-09
Quitoból busszal jöttünk Ibarrába. Elég vacak nap volt, felváltva hasogatott a fejünk, ez eléggé rányomta a napra a bélyegét. A quitói buszon egy harmonikás és egy gitáros fazon játszottak ecuadori népzenét. Nem semmi egy olyan rázós buszon, ahol az ülésen alig maradtam meg, minden tiszteletem az övék!
Quitotól Ibarráig két és fél óra alatt ér el a busz. Az itteni buszokon mindig megy valami film, bár az andok szerpentinjein nagyon hamar rosszul leszek, ha nézem. Inkább a tájat figyeltem, az Andok sárgafüvű rétjeit, hihetetlen alakú kaktuszait, romos településeit. Otavalón is keresztülvitt az út. Erről a városról már nagyon sok szépet hallottam és nagyon kíváncsi vagyok rá, de a busz ennek is csak a külvárosát szelte át, az még ugyanolyan csúnya, mint akármelyik másik városé. Remélem, a héten Otavalo belvárosát is meg tudjuk majd nézni. Itt van egész Dél-Amerika legnagyobb kézműves piaca, szégyen, hogy még nem voltunk itt!
Reggel nekiindultunk felfedezni Ibarra központját. Nem a legszebb város. Vannak szép parkjai meg magas templomtornyai, de Cuenca azért sokkal szebb. Na de összességében: ismerős illatok, andoki levegő… olyan jó ittlenni!
A város fölött, a dombon helyezkedik el a Szent Mihály Arkangyal kilátó. Ibarrát 1606 szeptember 28-án alapították, Szent Mihály napján, ezért lett ő a város védőszentje. Több helyen is van sárkányos Mihály-szobor, egész szépek is akadnak ráadásul. A kilátónál egy egész kis park van, körhinta, étkezdék, mosdó. A szobor 9 méteres alapzatára lehet felmenni belülről 50 centért. Nem egy szokványos kilátó, a szédítő csigalépcső után egy vaslétrán kell felmászni az utolsó három méteren, hogy aztán egy lukon bukkanj ki Szent Mihály lábai között, közvetlenül a sárkány mögött. A talaj itt se egyenletes, tényleg a szobron áll az ember. Elég ijesztő. A kilátás viszont gyönyörű, egyik irányba a város nyújtózik hosszan, majd mögötte emelkedik a 4610 méter magas Imbabura vulkán, a másik irányba a zöld vízű Yahuarcocha tavat látni.
Ibarrát most már alaposan bejártuk, 16 kilométert talpaltunk hegyein-völgyein. Holnap egy pihenőnap jön, aztán az a terv, hogy megmásszuk az Imbabura vulkánt! Vagy legalábbis elindulunk rajta felfelé…