2024.10.07
Reggel kicsit alaposabban utánanéztünk, hogy is lehet meghisszabbítani a vízumot. Elvileg lehet online is, el is kezdtük, de olyan papírokat kért, amik nekünk nem voltak, és nem is hallottunk róla eddig, hogy ehhez kellene. Ennyi volt a nyugodt és bizakodó lelkiállapotnak, újra visszatért a régi jó ismerős: feszültség, idegesség, stressz; mindegy, hogy nevezzük, mindenképp rossz. Az kicsit oldotta, hogy az Ecuador Expats facebook csoportban mindenki azt írta, hogy nagyon egyszerű, de teljesen nem mulasztotta el. Főleg, hogy azt is alig találtuk meg, hogy hova kell bemenni ezügyben.
A reptérről Quito mindhárom termináljára megy busz 2-3 dollárért, onnan a helyi járaton zötykölődtünk be a városba. Eddig még sose buszoztunk Quitón belül, mert mindig egyszerűbb megoldásnak tűnt akár órákat gyalogolni, mint megfejteni a tömegközlekedést. Egyébként marha egyszerű és egy vonaljegy csak 35 cent.
Az összes cuccunkkal a hátunkon mentünk be a “Migración” feliratú épületbe. Csak néhányan voltak bent, kb fél percet kellett sorbaállnunk. Az ügyintéző ablakánál csak annyit sikerült kinyögnünk, hogy “prórroga”, vagyis meghosszabbítás, de az ember rögtön értette, elkérte az útleveleinket, mondta hogy ma, de legkésőbb holnap el kell intézünk mert különben kifutunk az időből, aztán adott egy nyomtatványt, hogy töltsük ki, egy cetlit, amivel be kell menni a bankba kifizetni a vízumot, és mondta, hogy kell egy fekete-fehér másolat az útleveleinkről. Végig spanyolul beszélt, de szépen, tisztán, lassan, teljesen érthetően. És végtelenül kedves volt. A bank és nyomtatós kör után visszatérve még két ablakhoz kellett vinnünk a papírjainkat, mindenhol valami más részét intézték a dolognak, de így is két órán belül kész voltunk, pedig a bank vagy 10 perc sétára volt. És végül megkaptuk a pecsétet és mosolyogva közölték, hogy január 6-ig maradhatunk! Borzasztóan nyomasztott eddig ez a bizonytalanság, hogy sikerülni fog-e, hatalmas felszabadulás volt, hogy elintéztük!